A központ kutatói

2019-ben szereztem meg a PhD-mat az ELTE Magyar nyelvészet doktori programján. 2018-tól az ELTE Digitális Bölcsészet Központjának a kutatója vagyok, ahol egy verskorpusz építésén dolgozom. Fő kutatási területem történelmi tárgyú narratívák nyelvészeti vizsgálata, valamint lírai szövegek számítógépes, automatikus elemzése.

2018 nyarán Nyelvtechnológia PhD-t szereztem, ugyanazon év ősze óta az ELTE Digitális Bölcsészet Központ, valamint a Nyelvtudományi Intézet munkatársa vagyok. Az e-magyar digitális nyelvfeldolgozó rendszer megújított verziójának (emtsv) fő fejlesztője. Kutatási területem a magyar nyelv alapvető nyelvtechnológiai feladatainak nyelvészetközpontú megoldása és a nyelvi minták felismerése és keresése nagy szövegkorpuszokon.

Jelenleg az ELTE Sémi Filológiai és Arab Tanszék mesterszakos hallgatója vagyok, ahol többek között arab nyelvészettel foglalkozom. 2016-ban szereztem Ba diplomát, majd ezt követően két évet töltöttem külföldön ösztöndíjas diákként. 2020 februárja óta vagyok az ELTE Digitális Bölcsészet Központ tagja.

PhD történész, szoftver- és webfejlesztő vagyok. Digitális bölcsészeti munkáim közé tartoznak a Rumi 1.0 néven ismert, első, oszmán-török nyelvre optimalizált nyelvelemző szoftver fejlesztése, a Simon of Saint-Quentin: History of the Tartars webapplikáció tartalom- és webfejlesztési munkái, a Qulto SimilR szöveghasonlóság-elemző szoftver módszertani fejlesztése. Több DH kurzust is tartottam a Közép-Európai Egyetemen 2014 és 2018 között. Jelenleg digitális bölcsészeti, nyelvtechnológiai és repozitóriumi projekteket vezetek a Monguz/Qulto nevű IT cégnél.

Miután befejeztem tanulmányaimat a PPKE Digitális bölcsészet szakán, 2017 júliusától az Irodalomtudományi Intézet és a Digiphil közös retrokonverziós projektjében Arany János műveivel, a kiritikai kiadások szövegeinek jelölőnyelvi kódolásával foglalkoztam. A Központban a repozitóriumfejlesztés mellett főként a webaratásban tevékenykedem. Weboldalakhoz dolgozok ki transzparens, egyúttal hatékony, szabályalapú sablonszűrő módszereket korpuszépítés céljából.

Palkó Gábor digitális bölcsész és irodalomtörténész. Kutatási területe a digitális filológia és kulturális örökség, az archívumok elmélete, Niklas Luhmann média- és művészetelmélete és a 20. századi magyar irodalomtörténet. Az ELTE.DH társigazgatója, az International Journal of Digital Humanities (Springer) és a DigiPhil.hu főszerkesztője.

2016-ban szereztem diplomát az ELTE BTK-n Reneszánsz tanulmányok szakon. Jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola hallgatója vagyok. Részt veszek MTA-ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport munkájában, valamint az ott készülő lexikon adatainak wikidata alapú online feldolgozásában.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem latin-magyar szakos diplomát 2012-ben, majd ezt követően előbb az Irodalom-, később pedig a Filozófiatudományi doktori iskola hallgatója lettem. 2018 óta foglalkozom digitális bölcsészettel, mikor is az ELTE DH berkein belül kezdtem hozzá a Magyar Filozófiai Tudástár nevű projekt kidolgozásához.

Jelenleg utolsó éves osztatlan tanárszakos hallgató vagyok. Négy évig gyakornokként dolgoztam a Szakmódszertani Központban. A 2018-19-es tanévben egy egyéves informatika specializáción vettem részt, ahol különböző nyelveket (Haskell, Javascript, PHP, Phyton, Unix shell, SQL) ismertem meg, táblázatkezelővel, adatbázis kezeléssel (Oracle Database), és webfejlesztéssel foglalkoztam. 2019 júniusától vagyok az ELTE-DH Központ tagja, ahol elsősorban az elearning kurzusok készítésével foglalkozom.

2018-ban szereztem diplomát leíró és kognitív nyelvészetből az ELTE-n, 2018 szeptemberétől a magyar nyelvészet doktori program hallgatója vagyok. A disszertációmat egy specifikus mondattani jelenségről, a többigés konstrukciókról írom. A DH központban morfológiai elemzőprogramokkal foglalkozom.

2019-ben diplomáztam az ELTE-n Magyar nyelv és irodalom szakon. Azóta a Digitális Bölcsészet Központban dolgozom. Jelenlegi kutatásom arra irányul, miként lehet a Stylo valamint Websty programok segítségével minél nagyobb bizonyossággal megadni egy adott, ismeretlen eredetű szöveg szerzőjét. Ehhez megfelelő méretű korpuszra is szükség van, hiszen ahogyan az már most tisztán látszik, a legmeghatározóbb kritérium a szerző azonosítás során az, hogy a korpusz, mely által betanítjuk a programot, megfelelő mennyiségű és hosszúságú szöveget tartalmazzon. Így, amint elkészül az 500 magyar regényt tartalmazó korpusz, azon is tudjuk majd tesztelni a szerző azonosító programokat.

2018 elején diplomáztam az ELTE BTK magyar szakán. Az elmúlt két évben részt vettem három digitális kiadás elkészítésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Magyar Tudományos Akadémián. Jelenleg a Distant Reading for European Literary History c. nemzetközi Cost Action projekt keretein belül egy 500 magyar regényből álló digitális korpusz létrehozásán dolgozom a központban, amelyen szerzőfelismerő módszereket szeretnénk tesztelni, illetve fejleszteni.