Digitális szövegkorpuszok és a klasszika-filológia praxisai

Digitális szövegkorpuszok és a klasszika-filológia praxisai: lehetőségek és problémák
Kozák Dániel

Kutatásom tárgyát a digitális szövegkorpusz mint a klasszika-filológia kutatási eszköze képezi. A klasszika-filológusok számára már az 1990-es évek elejétől kezdve széles körben rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, melyek az antik irodalmi szövegek túlnyomó többségét egységes felületen teszik elérhetővé és kereshetővé. Feltételezhető, hogy az írás és a nyomtatás megjelenéséhez hasonlóan a digitális szöveg(korpusz) sem csupán több adat gyorsabb összegyűjtését teszi lehetővé, hanem ennél mélyrehatóbban is alakítja a filológia kérdésfeltevéseit, módszereit és mindennapos praxisait. A klasszika-filológia azonban mindeddig meglepően csekély mértékben reflektált ezekre az alapvető változásokra: inkább az egyes digitális projekteket bemutató publikációk a jellemzők.

A kutatási projektben mindenekelőtt a digitális szövegkorpuszoknak az intertextuális értelmezésre gyakorolt hatását vizsgálom. Hogyan alakul a korábban nem dokumentált szövegközi kapcsolatok feltárásának módszertana és mindennapos gyakorlata, ha ezt a klasszika-filológiára oly jellemző értelmezői tevékenységet digitális eszközök segítségével végezzük? Célom továbbá feltérképezni annak a lehetőségeit is, hogy az ELTE BTK Latin Tanszéke a Digitális Bölcsészet Központtal együttműködve milyen digitális klasszika-filológiai projektet indíthat és/vagy mely létező nemzetközi projektekhez csatlakozhat.